Új cím

Egy rövid ideje már máshol írok magyarul. Köze van a dolognak a Google néhány nem teljesen világos húzásához, de leginkább ahhoz, hogy szeretek a magam ura lenni.

A magyar blogom ezentúl itt található: http://magyar.kosherkola.com/ és képzeljétek, oda írok is...

Boldog szülinapot!

Boldog szülinapot kivánok Andinak, Olivérnek és Szergejnek! :D

A kutya projekt

Már eltelt egy kis idő, amióta a kutyám, Gombóc, elpusztult. Sokáig úgy gondoltam, hogy ezzel vége is a kutyázásnak számomra. Nem szeretem a kutyákat, félek is tőlük, meg aztán sétáltatni sem szeretek annyira... szóval nem kell nekem kutya.
Aztán Kevin megkérdezte, hogy "Miért nem veszünk egy pulit?" Annál a pontnál tudtam, hogy vége mindennek, egy pulinak nem tudok nemet mondani. A pulik, mint Mark Zuckerberg Beast nevű kutyája az egyetlen olyan fajta, aminek nem lehet ellenállni. Játékosak, okosak, jól tudnak terelgetni, ami 14 geyerek mellett jól is jön, és szeretnek mozogni, ami azt jelenti, hogy Kevinnek lesz futó társa.

Most épp neveken gondolkozunk. Az első ötlet az volt, hogy nevezzük a pulinkat Bob Marley-nak, és vegyünk neki kis jamaikai sapikat. Kevin szerint ez állatkínzás lenne, mert a pulik nem szeretik a sapkákat. Talán Yom Kippurra egy kippában kiegyezhetünk. :)

Az egyik fiú találta ki, hogy nevezzük a pulinkat Izharnak, és akkor a teljes neve Izhar Cohen lesz. Valahogy a McCarthy nem merült fel, mint potenciális kutya vezetéknév. Mindenesetre szerintem tök jó ötlet. Amennyiben valaki nem látta még az 1978-as Euroviziós dalfesztivál győztes Izhar Cohent, íme egy fotó róla. A link pedig a győztes dalra mutat.

Mielőtt valaki nekiállna leszidni amiatt, hogy tenyésztőtől veszek kutyát, ahelyett, hogy az Illatos útról fogadnék egyet örökbe, számomra van egy nagyon fontos dolog. Na jó, 2. Fiatal kölyköt szeretnénk, és olyat, aminek a teljese hátterét és élettörténetét ismerjük. Nem szeretnénk egy traumatizált kutyát; nem igazán lennének jó kombinácó traumatizált gyerekekkel.

Az előző bejegyzésemben megemlítettem Ravid Kahalanit, aki az Idan Raichel Projecttel járt a közelmúltban Budapesten. Személy szerint Kahalani nekem nagy kedvencem, bármilyen koncertet jelentősen fel tud dobni. 

Kahalani, mint az izraeli zenei világban oly sokan, jemeni zsidó származású. Járatos a szerb ortodox egyházi zenében, az afrikai és közel-keleti népek zenéjében, rendszeresen fellép az Idan Raichel Projecttel, és saját csapatával, a Yemen Blues-zal. 

Idan Raichel Project

Szeptember elején, a 14. Zsidó Nyári Fesztivál keretében a budapesti Dohány zsinagógában koncertezett az izraeli Idan Raichel Project. Cikkeket olvashattok magyarul róluk itt, itt és itt. Erről a koncertről én pont lemaradtam, de köszönhetően a világzenei érdeklődésű páromnak, már többször láttam-hallottam őket különböző izraeli koncertjeiken. Persze az a show, amit én láttam, valószínűleg köszönőviszonyban sincs a budapesti előadással. Idan Raichel kb. 80 zenésszel, énekessel dolgozik együtt, Izraeltől Maliig, és pont emiatt minden turné, minden koncert más és más lesz.

Lejjebb a 3 kedvenc Idan Raichel Project számomból találtok kettőt. A felső a Chalomot Shel Acherim, Mások álmai címre hallgat, az alsó a Bein Kirot Beiti, a Falaimon belül, a ruandai népírtással és a Holocaustal kapcsolatos.

És a végére még egy videó, a budapesti koncerten is éneklő nagyszerű Cabra Casay-val (és a következő bejegyzésben kiemelkedő szerephez jutó Ravid Kahalanival: egy jó kis pörgős, etióp melódia,

Néhány kedvencem

Az ötletet a Xangáról, a fényképeket a netről loptam. :)

Vallások, a hit. Minden, ami ahhoz csatlakozik, mint a fenti vasárnapi iskolai jutalomkártyák. Számomra lenyűgöző az őszinte hit, és csodálom azokat, akik igazán képesek rá.

Urban fantasy.Ez a kép igazából nem kapcsolódik a témához, csak nekem van tőle olyan urban fantasy feelingem. A kedvencem Szergej Lukjanyenko, bár legalább 2 könyvvel le vagyok maradva. 

Hamburgerek, az örök szerelem. Persze jó a mekis is, de a legjobban azokat szeretem, amiket én rakok össze magamnak. Akár azért, mert én sütöm őket, akár azért, mert úgy hozzák ki, hogy a csupasz zsemlén ott a húspogácsa, és minden más mellé van rakva a tányérra. Így könnyen kikerülöm a salátát is, amire mellesleg allergiás vagyok. 

A Móriczon, a Wikingerben lehetett egy időben a város legjobb hamburgereit kapni. A Casanova volt a kedvencem. Nem tudom, hogy még mindig annyira szuper-e, de aki Pesten jár, annak ajánlom! 

Bónusz pont  jár, ha kitaláljátok, hogy a fenti screenshot (aka printscreen) honnan származik, és kinek a szép kezei vannak rajta. Ha már itt tartunk, a fenti képhez tartoznak a szép kezek. Szeretem a szép kezeket.

Drágának tűnő kávék készítése otthon, olcsón.

Süti! Kell bármi mást mondanom?

Christopher Moore könyvei.

Dr Who (Ki vagy Doki?). A Tizedik doktor az abszolút kedvenc, de Matt Smith is nagy kedvenc lett. Örömmel olvastam, hogy még egy évadot aláírt, pláne, hogy kezdünk kifogyni a Doki regenerálódási lehetőségeiből.

Az Euroviziós Dalverseny régi kedvencem. Egész életemben néztem, és ez folytatódni is fog. A lényeg az, hogy nem szabad nagyon komolyan venni.

Muskátli. OK, szóval valami más miatt is kikerült ez a kép.

Izrael.

A kippáim! Egyik kedvencem a zsidó létből a kippa hordás. Egyszer még majd írok erről egy rendes postot. 

Magyarország mindig is a szívem egyik csücske lesz. Innen származik a családom, ez a szülőföldje 3 gyermekemnek.

הראל סקעת

Azaz... Harel Skaat. Egész biztos vagyok benne, hogy ez már feltűnt. :)

Pálinka! A pálinka a magyarok legnagyobb ajándéka a világnak! 

Chazzan (kántor) Shimon Craimer.

Ezt a videót Izrael állam 60. születésnapjára készítették, a címe "Oseh Shalom", és három nagyszerű londoni chazzan is énekel benne, köztük Shimon Craimer.

Starbucks. Ez inkább sznobizmus, mint bármi más. Pláne, hogy Izraelben nincs is Starbucks.

A kedvenc helyi láncom: aroma.

 Tea. Mit vártatok, ír vagyok!

Torchwood. Mit nem lehet szeretni egy olyan brit tévé sorozaton, amelyik habozás nélkül kinyírja a főszereplőket az évad közepén?

Csak vicceltem, okés?

Nem is tudom, hogy mikor írtam erre a blogra utoljára. Pedig mindig szándékomban áll.Van egy 3/4 rész megírt fényképekkel teli post, amit meg kéne magyarítani, és akkor ki lehetne rakni. Ezt szerintem még a héten, azaz egész pontosan ma este megteszem, hogy holnap reggel már kint is lehessen a post. 

Közben van még néhány félig megírt, vagy legalább kigondolt post, YouTube videókkal és egyéb szuper csodás dolgokkal, amit szerintem elkezdek betervezni a hétre. 

Addig is... Hogy vagytok?

Csak olvasd le a kódot a mobiloddal, és máris előbukkan a mai bejegyzésem. :)

121. zsoltár

Korábban említettem, hogy szeretnék feltölteni zsoltárokat, mai értelmezésben, de az eredeti, bibliai szöveggel. Igen Andi, Aaron Razel. :D

Aharon és Yonatan Razel izraeli zeneszerzők és előadók, testvérek. Aharon a zenéjéhez gyakran használ szövegeket egyenesen a szentírásokból, előszeretettel zenésít meg zsoltárokat. És mivel a zsoltárok eredetileg is énekelhetőek voltak, még ma is azok.

Ez most a 121. zsoltár, Aharon és Yonatan Razel előadásában.

Valami van a levegőben

Az egyik legsokkolóbb dolog Magyarországon... a hőség.Igen, melegebb van, mint otthon, ami azért annyira nem egy gyakori dolog, szerintem. Annyira meleg van, hogy ma reggel a srácok úgy döntöttek, hogy túl meleg van a cirka 1 km-es sétához a strandra (mivel én lassú csiga vagyok 2 mankóval), és egyet kellett velük értenem. Így a mai nap az olcsó praktikeres medence bűvöletében telt. Csütörtök óta elpusztítottunk 1 50-es és egy 20-as naptejet, 40l jeget, 4 doboz jégkrémet és egy 60 literre hitelesített szóda patront.

Sajnos a Maricának hozott Harel Skaat CD-t Yonah kint felejtette ma a reggelizőasztalon, ezért már nem igazán működik. :(

Harel Skaatot említve, pénteken az Új Fiúval muszáj lesz hazarepülnöm. Egyrészt neki leveszik a gipszét, másrészt úgy alakult, hogy vasárnap nagyon fontos üzleti tárgyalásunk lesz, harmadrészt egy fiatalember megkért, hogy legyek ott, amikor bevonul. Apa elég nagy lelkiismeret-furdalással küzdhet, hogy hazarángat, mert vett nekem jegyet a szombati Harel Skaat koncertre. :D Hát izé. Így már nem is annyira tragédia, hogy 3 napot elrabol a nyaralásomból. :) Az otthon lévő fiúk még leszkanderozzák, hogy ki jön el, de jön Emily és Serach hugom és Serach vőlegénye is! Biztos, hogy jó buli lesz!

 

És akkor már muszáj volt beszúrnom az új videóklippet.

Utazunk!

Ma reggel elindultunk innen...

...hogy ide repüljünk...

...hogy aztán nagyot derüljünk ennek a határátkelőhely nevének utolsó 6 betűjén...

...és végül megérkezzünk ide...

Mindent a szemnek...

Igen, a bal alsó sarokban a kisfiú az Harel Skaat, kb. 22-23 éve. :)

Love Awaits Me! תהיה לי אהבה

Több, mint egy hét kellett hozzá, de abszolút megkedveltem Harel Skaat új számát!

Múlt pénteken, amikor először hallottam egészben egyben a számot, kicsit elgondolkoztam, hogy egy ismerőst idézzek, "Harel Skaat megdiszkóult?" Kicsit fura volt az előző album után, és kicsit bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy fog-e valaha tetszeni. Ha már 6 éve sem volt elég, hogy megszeressem az első albuma legelső számát, a Kol HaTziporim (Minden madár) címűt, akkor abban sem voltam biztos, hogy ez tetszeni fog.Aztán eltelt egy hét, kb. 100 meghallgatás (igen, valóban napi 2 órán át szólt ez a szám a fülemben... És most már határozottan tetszik. Kevin viszont javasolja, hogy hallgassátok meg a Kol HaTziporim-ot is, mert neki ez a kedvence. Ennyivel tartoztam neki. :)

Az egyik dolog, ami miatt szeretem már a Love Awaits Me-t, az az, hogy lesz harmadik album, és ez a dal elérhető közelségbe hozza. Meg persze ott vannak a hírek egy potenciális angol nyelvű albumról, ami számomra a csúcsok csúcsa lenne!

Azért volt még valami a héten, amit nagyon nagyon szerettem hallgatni. Persze, ez is Mr. Skaat. :) Maya Buskila, egy népszerű izraeli énekesnő férjhez ment, és Harel Skaat énekelte a Nishba (Fogadom) című számot. Egyből olyan házasodhatnékom lett tőle! És New Yorkban már meg is tehetném!

Gilad Shalit: 5 év

Ma 5 éve rabolták el Gilad Shalitot a Hamas terroristái.

Gilad még él.

Gratulálok, New York!

Végre bebizonyosodott, hogy nem minden republikánus agymosott intoleráns idióta. New York azt is bebizonyította, hogy vannak még az USA-ban olyanok, akik hisznek az alapító atyák eszméiben.

8 év!

8 éve június 21-én két számomra emlékezetes dolog történt: Megjelent a Harry Potter és a Főnix Rendje című regény és megszülettek a fiaim, Justin és Matthew. 

Bár már közel 10 éve nem vagyok mormon, ez a 8. születésnap számomra még mindig mérföldkőnek számít. A mormon teológia szerint az ép értelmű gyermekek 8 éves korukban érik el a felelősségre-vonhatóság korát: azt az életkort, amikortól a választásaikat, döntéseiket Isten számon kérheti rajtuk. Nyolc éves kortól felfelé keresztelnek, és valahol értem is, hogy miért pont ez az életkor az, amikorra ezt a minőségbeli váltást teszik. Minden nap látom, ahogy a gyerekek értelme nyiladozik, ahogy másképp kezdik nézni a világot. Kezdenek egyre ügyesebbek lenni az önálló ismeretszerzésben is, ahogy az olvasási készségük fejlődik, és ezzel elindultunk azon az úton, ahol egyre kevesebb kontrollom van az őket elérő információk felett. Egyre inkább nekik kell meghozni a saját döntéseiket... és 5 év múlva, a zsidó Törvény értelmében, felnőtt férfiak lesznek... Repül az idő. 

Mivel 21-én iskola is volt, illetve az egyik nagy, Yonah műtéte miatt a nap jó részét az egyik közeli kórházban töltöttem, úgy döntöttünk, hogy a srácok zsidó szülinapján tartjuk a bulijukat is, meg igazán akkor ünnepelünk. Ez pont péntekre esett (aznapra dátumoztam vissza a bejegyzést is), amikor a srácok nagy részének nem volt suli. Délelőtt elvittem az ikreket az egyik közeli plázába, ahol a szülinapjuk alkalmából egy bizonyos összeget ők költhettek el. Körbenéztek néhány helyen, vettek néhány apróságot (pl. flip flopokat és trendi karkötőket, amiket itt a fiúk hordanak), a többi pénzüket pedig összerakták, és vettek egy nagy doboz Legót. :) Hát persze, hogy az én fiaim. 

Délután átjött néhány barát és unokatesó, és a szokásos, abszolút struktúrálatlan szülinapi bulit végigrohangálták. Sokat segített az is, hogy az öcsém, Efi, végre használhatóvá tette a medencécskét. :) 

Sávuot

Sávuot, vagy Sávuosz, az egyik kedvenc ünnepem. Tudom, mindegyikről ezt szoktam mondani, és tartom, hogy Jom Kipur, az engesztelés napja az abszolút kedvenc ünnepem. 

A Sávuot, a kinyilatkoztatás ünnepe, amikor azt ünnepeljük, hogy a Sináj-hegyen megkaptuk a Tórát. Ilyenkor felolvassuk a virággal díszített zsinagógákban a Tízparancsolatot. Egy másik szokás az, hogy a Sávuotot megelőző éjszaka egész éjjel tórát tanulmányozunk, mintegy ellentételezve ősapáink léhaságát, akik bizony átaludták azt a jelentős esemény a Sináj-hegynél. Mint majd minden ünnepünk, a Sávuot a diaszpórában 2 napos, Izraelben pedig csak egy. Nem is baj, mivel a tejtermékek fogyasztásának szokása nálunk több liter jégkrém elpusztítását jelenti, és ha ezt két napon át csinálnánk... nem lenne jó. :)

Sávuot a Hetek ünnepe, az az ünnep, ami 7 héttel pészach után van. Ezt az ünnepet mentették át pünkösd néven a kereszténységbe. Az omer számlálás végét jelenti, ezért én már nagyon vártam: végre megborotválkozhattam! Ez nagyon nagy élmény volt. :) 

Idén először nem mentünk sehova Sávuotkor és hozzánk sem jött senki. Csak a család volt, és töménytelen mennyiségű jégkrém, egy felfújható medence a kertben és mentás-málnás limonádé.... Szóval jó volt! :)

Yom Hazikaron

Az este ezen a napon is olyan volt, mint a többi. Hirtelen érkezett a tavaszi napsütés után. A napnyugtával új nap kezdődött, és ez a nap Yom Hazikaron volt.

Yom Hazikaron egyike az új ünnepeinknek, Izrael hősi halottainak emléknapja. Idén 22 867 elesett katonára és a terror 3971 civil áldozatára emlékeztünk.

A vasárnap esti zenés műsorból:

Yom HaShoah, a Holocaust emléknap

Holnap délelőtt tízkor mindenhol megszólalnak a légvédelmi szírénák. 

Megáll a város. Az autók motorja leáll. A gyerekek a parkban megállnak. Elhallgat a televízió, a rádióból is csak a sziréna hangja szól. Két percre minden más néma, minden megszűnik fontosnak lenni.

Emlékezünk. Emlékezünk az áldozatokra, és emlékezünk a túlélőkre, akik egyre fogynak. Két éve még nagypapám is itt volt. Egyre közeleg a nap, mikor már nem lesz, aki a Yad Vashemben meggyújtsa a fáklyákat.

Emlékezünk azokra, akik sosem jöttek vissza, akiket nem ismerhetünk. Két dédszülőmre, nagyszüleim testvéreire, és az egyik nagynénémre. Számtalan unokatestvérre, családi barátra, iskolatársakra. És igen, Radnótira, Rejtő Jenőre, Szerb Antalra is. Azokra, akik keresztényként származásuk miatt haltak meg, és azokra, akik a táborokban énekelték: Ani ma'amin... Hiszem tökéletes hittel a Messiás eljövetelét, és még ha most késlekedik is, minden nap várom az jöttét. 

Készen a Pészachra

Kitakarítottunk. Eltűntettük a kovászolt dolgokat, kenyeret, péksüteményt a teraszon eszünk, minden mást száműztünk. Macesszel és pészachra is kóser üdítőkkel és borral tele a spájz. A hűtő tele krémsajttal--valamivel a maceszt is ehetővé lehet tenni--és igazából nincs több tennivalónk egy-két ősi rítusnál. 

Hiányozni fog a blogolás. Tudom, itt nem írok túl sokat, de azért sokat blogoltam. Most pészachtól sávuotig nem fogok blogolni, egyáltalán. Van néhány megírt bejegyzésem a közbenső ünnepeinkre, és Lag B'Omer-kor egy friss poszt is lesz... a 3 ünnep + Lag B'Omer, másfél-két hetente azért megnyílvánulok. Ami tudom, hogy az eddiginél gyakoribb ezen a blogon.

Addig is.. egy kis virtuális macesz. Kattints rá. :)

Get more Matzah at ChaiSpace!


És ha már itt tartunk, régen raktam ki zenét...



Ran Danker és Boatner Ilay: Ani Esh.