8 éve június 21-én két számomra emlékezetes dolog történt: Megjelent a Harry Potter és a Főnix Rendje című regény és megszülettek a fiaim, Justin és Matthew.
Bár már közel 10 éve nem vagyok mormon, ez a 8. születésnap számomra még mindig mérföldkőnek számít. A mormon teológia szerint az ép értelmű gyermekek 8 éves korukban érik el a felelősségre-vonhatóság korát: azt az életkort, amikortól a választásaikat, döntéseiket Isten számon kérheti rajtuk. Nyolc éves kortól felfelé keresztelnek, és valahol értem is, hogy miért pont ez az életkor az, amikorra ezt a minőségbeli váltást teszik. Minden nap látom, ahogy a gyerekek értelme nyiladozik, ahogy másképp kezdik nézni a világot. Kezdenek egyre ügyesebbek lenni az önálló ismeretszerzésben is, ahogy az olvasási készségük fejlődik, és ezzel elindultunk azon az úton, ahol egyre kevesebb kontrollom van az őket elérő információk felett. Egyre inkább nekik kell meghozni a saját döntéseiket... és 5 év múlva, a zsidó Törvény értelmében, felnőtt férfiak lesznek... Repül az idő.
Mivel 21-én iskola is volt, illetve az egyik nagy, Yonah műtéte miatt a nap jó részét az egyik közeli kórházban töltöttem, úgy döntöttünk, hogy a srácok zsidó szülinapján tartjuk a bulijukat is, meg igazán akkor ünnepelünk. Ez pont péntekre esett (aznapra dátumoztam vissza a bejegyzést is), amikor a srácok nagy részének nem volt suli. Délelőtt elvittem az ikreket az egyik közeli plázába, ahol a szülinapjuk alkalmából egy bizonyos összeget ők költhettek el. Körbenéztek néhány helyen, vettek néhány apróságot (pl. flip flopokat és trendi karkötőket, amiket itt a fiúk hordanak), a többi pénzüket pedig összerakták, és vettek egy nagy doboz Legót. :) Hát persze, hogy az én fiaim.
Délután átjött néhány barát és unokatesó, és a szokásos, abszolút struktúrálatlan szülinapi bulit végigrohangálták. Sokat segített az is, hogy az öcsém, Efi, végre használhatóvá tette a medencécskét. :)
