Jewish stuff at ChaiSpace!

2011. június 28., kedd

Mindent a szemnek...

Igen, a bal alsó sarokban a kisfiú az Harel Skaat, kb. 22-23 éve. :)

2011. június 25., szombat

Love Awaits Me! תהיה לי אהבה

Több, mint egy hét kellett hozzá, de abszolút megkedveltem Harel Skaat új számát!


Múlt pénteken, amikor először hallottam egészben egyben a számot, kicsit elgondolkoztam, hogy egy ismerőst idézzek, "Harel Skaat megdiszkóult?" Kicsit fura volt az előző album után, és kicsit bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy fog-e valaha tetszeni. Ha már 6 éve sem volt elég, hogy megszeressem az első albuma legelső számát, a Kol HaTziporim (Minden madár) címűt, akkor abban sem voltam biztos, hogy ez tetszeni fog.Aztán eltelt egy hét, kb. 100 meghallgatás (igen, valóban napi 2 órán át szólt ez a szám a fülemben... És most már határozottan tetszik. Kevin viszont javasolja, hogy hallgassátok meg a Kol HaTziporim-ot is, mert neki ez a kedvence. Ennyivel tartoztam neki. :)

Az egyik dolog, ami miatt szeretem már a Love Awaits Me-t, az az, hogy lesz harmadik album, és ez a dal elérhető közelségbe hozza. Meg persze ott vannak a hírek egy potenciális angol nyelvű albumról, ami számomra a csúcsok csúcsa lenne!

Azért volt még valami a héten, amit nagyon nagyon szerettem hallgatni. Persze, ez is Mr. Skaat. :) Maya Buskila, egy népszerű izraeli énekesnő férjhez ment, és Harel Skaat énekelte a Nishba (Fogadom) című számot. Egyből olyan házasodhatnékom lett tőle! És New Yorkban már meg is tehetném!

Gilad Shalit: 5 év

Ma 5 éve rabolták el Gilad Shalitot a Hamas terroristái.

Gilad még él.

Gratulálok, New York!

Végre bebizonyosodott, hogy nem minden republikánus agymosott intoleráns idióta. New York azt is bebizonyította, hogy vannak még az USA-ban olyanok, akik hisznek az alapító atyák eszméiben.

2011. június 24., péntek

8 év!

8 éve június 21-én két számomra emlékezetes dolog történt: Megjelent a Harry Potter és a Főnix Rendje című regény és megszülettek a fiaim, Justin és Matthew. 

Bár már közel 10 éve nem vagyok mormon, ez a 8. születésnap számomra még mindig mérföldkőnek számít. A mormon teológia szerint az ép értelmű gyermekek 8 éves korukban érik el a felelősségre-vonhatóság korát: azt az életkort, amikortól a választásaikat, döntéseiket Isten számon kérheti rajtuk. Nyolc éves kortól felfelé keresztelnek, és valahol értem is, hogy miért pont ez az életkor az, amikorra ezt a minőségbeli váltást teszik. Minden nap látom, ahogy a gyerekek értelme nyiladozik, ahogy másképp kezdik nézni a világot. Kezdenek egyre ügyesebbek lenni az önálló ismeretszerzésben is, ahogy az olvasási készségük fejlődik, és ezzel elindultunk azon az úton, ahol egyre kevesebb kontrollom van az őket elérő információk felett. Egyre inkább nekik kell meghozni a saját döntéseiket... és 5 év múlva, a zsidó Törvény értelmében, felnőtt férfiak lesznek... Repül az idő. 

Mivel 21-én iskola is volt, illetve az egyik nagy, Yonah műtéte miatt a nap jó részét az egyik közeli kórházban töltöttem, úgy döntöttünk, hogy a srácok zsidó szülinapján tartjuk a bulijukat is, meg igazán akkor ünnepelünk. Ez pont péntekre esett (aznapra dátumoztam vissza a bejegyzést is), amikor a srácok nagy részének nem volt suli. Délelőtt elvittem az ikreket az egyik közeli plázába, ahol a szülinapjuk alkalmából egy bizonyos összeget ők költhettek el. Körbenéztek néhány helyen, vettek néhány apróságot (pl. flip flopokat és trendi karkötőket, amiket itt a fiúk hordanak), a többi pénzüket pedig összerakták, és vettek egy nagy doboz Legót. :) Hát persze, hogy az én fiaim. 

Délután átjött néhány barát és unokatesó, és a szokásos, abszolút struktúrálatlan szülinapi bulit végigrohangálták. Sokat segített az is, hogy az öcsém, Efi, végre használhatóvá tette a medencécskét. :) 

2011. június 10., péntek

Sávuot

Sávuot, vagy Sávuosz, az egyik kedvenc ünnepem. Tudom, mindegyikről ezt szoktam mondani, és tartom, hogy Jom Kipur, az engesztelés napja az abszolút kedvenc ünnepem. 

A Sávuot, a kinyilatkoztatás ünnepe, amikor azt ünnepeljük, hogy a Sináj-hegyen megkaptuk a Tórát. Ilyenkor felolvassuk a virággal díszített zsinagógákban a Tízparancsolatot. Egy másik szokás az, hogy a Sávuotot megelőző éjszaka egész éjjel tórát tanulmányozunk, mintegy ellentételezve ősapáink léhaságát, akik bizony átaludták azt a jelentős esemény a Sináj-hegynél. Mint majd minden ünnepünk, a Sávuot a diaszpórában 2 napos, Izraelben pedig csak egy. Nem is baj, mivel a tejtermékek fogyasztásának szokása nálunk több liter jégkrém elpusztítását jelenti, és ha ezt két napon át csinálnánk... nem lenne jó. :)

Sávuot a Hetek ünnepe, az az ünnep, ami 7 héttel pészach után van. Ezt az ünnepet mentették át pünkösd néven a kereszténységbe. Az omer számlálás végét jelenti, ezért én már nagyon vártam: végre megborotválkozhattam! Ez nagyon nagy élmény volt. :) 

Idén először nem mentünk sehova Sávuotkor és hozzánk sem jött senki. Csak a család volt, és töménytelen mennyiségű jégkrém, egy felfújható medence a kertben és mentás-málnás limonádé.... Szóval jó volt! :)

2011. május 9., hétfő

Yom Hazikaron

Az este ezen a napon is olyan volt, mint a többi. Hirtelen érkezett a tavaszi napsütés után. A napnyugtával új nap kezdődött, és ez a nap Yom Hazikaron volt.

Yom Hazikaron egyike az új ünnepeinknek, Izrael hősi halottainak emléknapja. Idén 22 867 elesett katonára és a terror 3971 civil áldozatára emlékeztünk.

A vasárnap esti zenés műsorból:

2011. május 1., vasárnap

Yom HaShoah, a Holocaust emléknap

Holnap délelőtt tízkor mindenhol megszólalnak a légvédelmi szírénák. 

Megáll a város. Az autók motorja leáll. A gyerekek a parkban megállnak. Elhallgat a televízió, a rádióból is csak a sziréna hangja szól. Két percre minden más néma, minden megszűnik fontosnak lenni.

Emlékezünk. Emlékezünk az áldozatokra, és emlékezünk a túlélőkre, akik egyre fogynak. Két éve még nagypapám is itt volt. Egyre közeleg a nap, mikor már nem lesz, aki a Yad Vashemben meggyújtsa a fáklyákat.

Emlékezünk azokra, akik sosem jöttek vissza, akiket nem ismerhetünk. Két dédszülőmre, nagyszüleim testvéreire, és az egyik nagynénémre. Számtalan unokatestvérre, családi barátra, iskolatársakra. És igen, Radnótira, Rejtő Jenőre, Szerb Antalra is. Azokra, akik keresztényként származásuk miatt haltak meg, és azokra, akik a táborokban énekelték: Ani ma'amin... Hiszem tökéletes hittel a Messiás eljövetelét, és még ha most késlekedik is, minden nap várom az jöttét. 

2011. április 16., szombat

Készen a Pészachra

Kitakarítottunk. Eltűntettük a kovászolt dolgokat, kenyeret, péksüteményt a teraszon eszünk, minden mást száműztünk. Macesszel és pészachra is kóser üdítőkkel és borral tele a spájz. A hűtő tele krémsajttal--valamivel a maceszt is ehetővé lehet tenni--és igazából nincs több tennivalónk egy-két ősi rítusnál. 

Hiányozni fog a blogolás. Tudom, itt nem írok túl sokat, de azért sokat blogoltam. Most pészachtól sávuotig nem fogok blogolni, egyáltalán. Van néhány megírt bejegyzésem a közbenső ünnepeinkre, és Lag B'Omer-kor egy friss poszt is lesz... a 3 ünnep + Lag B'Omer, másfél-két hetente azért megnyílvánulok. Ami tudom, hogy az eddiginél gyakoribb ezen a blogon.

Addig is.. egy kis virtuális macesz. Kattints rá. :)


Get more Matzah at ChaiSpace!


És ha már itt tartunk, régen raktam ki zenét...



Ran Danker és Boatner Ilay: Ani Esh.

2011. április 2., szombat

Repülés

Öregszem.

Ez most már hivatalos, így 30 felé közeledve. Nem az ősz haj mondatja velem, mert 14 éves korom óta fehér a hajam. Nem is a nyugdíjbiztosítós levelezés mondatja ezt velem. Hanem mert...

Basszus, én nem tudnék e levegőben lógva énekelni! Persze most azt kell eldöntenem, hogy azt a videót rakjam be, ahol látható a levegőben lógás, de elég vacak a hang, vagy azt, amelyikben jobb a hang és nem lóg a levegőben? Persze, győzött a sok aranyos kisgyerek meg ugrabugra meg levegőben repkedés meg ilyenek, mert ettől jó kedvem lesz.



A dolog titka az, hogy ahogy a dalban is van, én hiszem, hogy tudok repülni. Igaz, hogy a végén valószínesíthető lenne egy nagy csattanás, de tudjuk, hogy Douglas Adams is megírta, mi a repülés titka: el kell felejteni leesni. Szóval szeretem ezt az egész Pán Péteres életérzést, caak a hangban az ugrásokat nem a videóban. :(

Mert tudunk mi mind repülni, ha csak hagyjuk magunkat. Ott van valahol az a gyermek, aki másként éli át a világot...