Először is boldog Hanukkát kívánok mindenkinek! Azok a keresztény ismerőseim, akik el sem tudják képzelni, hogy ugyan mi közük lehet a Hanukkához, kérem olvassák el János 10:22-t, és tudni fogják. :) Szóval boldog Hanukkát a világnak! Remélem, ahogy a Hanukka menórák lángja ég, eszünkbe jutnak azok az észak-izraeli emberek, akik most a pusztító erdőtűzekkel küzdenek.
Tegnap volt az éves hanukkai kirándulásunk Jeruzsálembe. Minden évben, amióta itt vagyunk, Chalin bátyám és Efrayim öcsém családjával szoktunk elmenni Jeruzsálembe, egy negyedik testvérünkhöz, és általában a Tel Aviv-Jeruzsálem utat vonattal tesszük meg. Idén, mivel nagyon sok kisgyerek volt velünk, inkább az autózás mellett döntöttünk. Nem készültünk elmenni a Siratófalhoz, sőt a régi szefárd zsinagógát is kihagytuk idén a tervekből, pedig idén a szokásos cfáti kirándulást is töröltük a programból. (Andi, ha olvasol, és érdekel miért, dobj egy mailt és elmesélem... :D) Nagyon korán indultunk, a gyerekek még egy jót aludtak az úton, akkoriban ébredeztek, amikor megérkeztünk a testvéremékhez.
Nagyon jól szórakoztunk tesónknál, elmentünk a Shukba (Mahane Yehuda piac), ahol rengeteg mindent vettünk, hat féle halvától, 3 sálon keresztül (Jeruzsálemben hűvösebb az idő, mint Tel Avivban), rengeteg gyümölcsön, barcheszen át használt könyvekig mindent. Segítettem a nővéremnek az ebéd elkészítésében, aztán amikor a kicsik elvonultak csendespihenőre, Chalin, Efi és én elindultunk a közeli zsinagógába. Valahogy mégis a Siratófalnál kötöttünk ki.
Bár Hanukka van, még elég korán volt ahhoz, hogy ne legyen nagyon nagy tömeg, és tudjunk a falnál imádkozni. Mindenféle magasztos gondolatok keringtek az agyamban, de a falhoz lépve csak ennyi jutott eszembe: "Uram, ott vagy? Hallgatsz? Figyelsz? Létezel egyáltalán?"
Az elmúlt közel 29 év minden kétsége ebben a kérdésben összpontosult. Van ott valaki?
Ahogy csöndesen és nagyon nagyon magányosan ott álltam a Templom megmaradt falánál, a lehető legközelebb ahoz a ponthoz, ahol évezredekkel ezelőtt az a bizonyos csoda történt, amit épp most, 8 napon keresztül ünnepelünk, a forgatag némaságában, amikor egyetlen egy mondat villant be.
Egy olyan mondat, amit naponta többször elismétlek.
שְׁמַע יִשְׂרָאֵל יְהוָה אֱלֹהֵינוּ יְהוָה אֶחָד
Halld, O Izráel, az Úr, a mi Ist-nünk, Egy Úr.
Az egész lényem legmélyéről tört fel a Shema első mondata, mindent elsöprő erővel. Talán a tudatalattim akart valamit tudatni velem? Talán az Ist-enem? Nem tudom, de ugyanaz az eredmény, hiszen én tudom, hogy mi is volt a válasz, ott a fal tövében.
„Áldott vagy Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki csodát tettél őseinkkel annak idején, akárcsak manapság,”mondjuk az áldást, amikor meggyújtjuk a gyertyákat. "Akárcsak manapság."
Számomra kedves énekes Harel Skaat, aki Izraelt a 2010-es Euroviziós Dalversenyen képviselte. Az alábbi videón Harel 6 évesen és felnőttként a hanukkai áldásokat énekli.
