Purim után

Elmúlt. Elmúlt a Purim idén is. Nincs már sok minden, ami emlékeztet rá, a maradék hamantashen és flódni is elfogyott ma, csak az üres kóser szilvapálinkás üvegben árválkodó egy szál tulipán jelzi, hogy a héten ünnep volt. A jelmezeket is elpakoltuk, illetve az egyébként hordható darabok visszakerültek a szekrényekbe. Az ajándékkosarakban kapott tartós fogyasztási cikkek a spájzban és a konyhapolcon, a gyerekek töménytelen mennyiségű édessége és chipse erősen fogyóban.

A kávézó asztalon egy kereplő alatt ott van a megillah, Eszter könyvének egy példánya, nyitva a 9. fejezetnél.

    17 [Történt ez] az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává.

    19 Azért a vidéki zsidók, a kik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom [napjá]vá és ünneppé, a melyen ajándékokat küldözgetnek egymásnak.

    21 Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évről-évre,

    22 Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, a melyben keserûségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek adjándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek.

    28 És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékről- nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról- városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül.

 Nemzedékről nemzedékre, családról családra. Isten nem hagyja el az ő választott népét.